THE SERIES/

A SOROZAT

WEEKLY POSTER: SERIES AND COMPOSITION

​

According to the most economical definition, composition is simply when in a bigger structure certain works are not placed in the order of their time of creation. If this definition stands, then creating a composition is a rather violent, emancipatory procedure: the radical overwriting of time by art is in fact the revenge of man exposed to the passing of time. Man pretends time did not exist. He does not take it into consideration. He ignores it. I will speak instead.
In this respect the creation of a series is a much more humble and cheerful way of operation. More humble (in other words: more confident), because it accepts the power of time (more precisely: it does not view time as a violent factor that it should oppose by all means) and more cheerful, because it hopes that relying on time and comfortably settling in time itself is capable of creating such a pattern that requires no further changes at all. There is no need to take anything away, there is no need to add anything, parts do not have to be moved or replaced: time itself is of rhetoric nature. It speaks instead of us.
Kiss Sárkány Ferenc created a placard on every week of the year. In his Weekly Poster series the cheerfulness and humbleness of creating a series rub against the genre of the works that constitute the series, with the emancipatory and violent passions of the individual works. It could well be that in this case not only the individual works, not only the series but also their (well-composed) rubbing against each other is: a work of art.
 

László Szilasi

​

HETI PLAKÁT: SOROZAT ÉS KOMPOZÍCIÓ

A legtakarékosabb definíció szerint a kompozíció egész egyszerűen az, amikor egy nagyobb szerkezetben az egyes művek nem abban a sorrendben helyezkednek el, mint amely sorrendben létrejöttek. Ha ez igaz, akkor egy kompozíció létrehozása voltaképpen nagyon is erőszakos, emancipatorikus művelet: az időnek a művészet által megtörténő radikális felülírása valójában a múló időnek kiszolgáltatott ember bosszúja. Úgy tesz, mintha nem létezne az idő. Nem veszi figyelembe. Figyelmen kívül hagyja. Majd én beszélek helyette.

Egy sorozat megalkotása ebben a tekintetben jóval alázatosabb és derűsebb működésmód. Alázatosabb (tehát: öntudatosabb), mert elfogadja az idő hatalmát (pontosabban: az időt nem látja olyan erőszakos tényezőnek, amellyel neki feltétlenül szembe kellene szegülnie), és derűsebb, mert abban bízik, hogy az időre való ráhagyatkozás, az otthonos berendezkedés az időben önmagában is képes olyan egészt, elrendeződést, mintázatot létrehozni, amely már egyáltalán nem igényel további változtatásokat. Nem kell belőle semmit sem elvenni, nem kell semmit sem hozzáadni, benne áthelyezni vagy kicserélni: az idő maga is retorikus alaptermészetű. Beszél helyettünk.

Kiss Sárkány Ferenc egy éven át minden héten létrehozott egy plakát-művet. Heti plakát című sorozatában a sorozatalkotás derűje és alázata súrlódik össze a sorozatot alkotó művek műfajával, az egyes művek emancipatorikus és erőszakos indulataival. Könnyen meglehet, hogy ebben az esetben nem csak az egyes művek, nem csak a sorozat, de a közöttük lévő (gondosan megkomponált) súrlódás is: műalkotás.

Szilasi László